A Duna kincse a kora tavasszal is aktív Leányhal! Az ország különböző vidékein még a következő neveken ismerik: dobáncs, dobár, leányhal, nyerfli, szűzhal, szűzleányhal. Áramláskedvelő folyóvízi hal. A Leánykoncér pompás színeivel, hatalmas pikkejeivel egyike legszebb halainknak. Leginkább a bodorkával tévesztik össze. A teste nyúlánk, oldalról lapított. A feje a testhez képest kicsi. A szája a bodorkától eltérően félig alsó állású és szemei is kisebbek. A hasvonala egyenes. A faroknyél rövid és viszonylag magas. A pikkelyek nagyok és vastagok. A hátúszó alapja rövid, szegélye enyhén homorú. A farokalatti úszó alacsony. A hátoldalán zöldesbarna vagy szürkészöld, oldala halványkéken ezüstös, a hasa fehér. A mellúszó halvány narancsvörös, a has- és a farokalatti úszó sötétebb vörös. A farokúszó középen halvány, szélein sötétvörös színű. Az év nagy részét a folyók erős sodrású részein tölti. Kifejlett példányainak testhossza a 40 cm-t és a 2 kg-os tömeget is meghaladhatják. Magányosan vagy néhány példányból álló kis csapatokban a mederfenéken keresi táplálékát, ami főként rákokból, rovarlárvákból és puhatestűekből áll. Ritka, veszélyeztetett halunk, ezért óvatosan engedjük Őt vissza.
