Az Ország nagy részén az időjárás nagyon szeszélyesen váltakozott, hol aszály, hol belvizek…. A Kisalföldet inkább az előbbi sújtotta. A dunántúli halastavak nagy része vízhiánnyal küzd, sok a kiszáradás határán van, miközben néhol már kilóg a vízből a halak háta. A probléma elsősorban a Dunántúlon jellemző völgyzárógátas halastavakat érinti. Ezeket a tavakat egy-egy patak felduzzasztásával létesítették, azonban jelenleg a patakok alig szállítanak utánpótlást. A legtöbb Bakonyi patak is a ” végét járta”. A horgásztavakban néhol 1m – nél is több víz hiányzott! Különösen nagy jelentősége van ilyenkor a vízminőség vizsgálatoknak, mert általuk idejében észlelhető, illetve meg is előzhető a kialakuló oxigénhiány. A vízkémiai folyamatok mérőműszerekkel nagy pontossággal ellenőrizhetők. A rendszeresen végzett vizsgálatokkal, az adatok birtokában olyan javaslati tervet készítek amellyel az esetleges halpusztulást kiváltó változások visszafordíthatóak, még a baj bekövetkezése előtt.
