A Magyar Haltani Társaság hagyományosan minden évben meghirdeti „Az Év Hala” választást. A tavaly év végéig tartó szavazáson a szavazatok több, mint felével a lápi póc lett a befutó. A sügérre és a selymes durbincsra lehetett még voksolni.
A maximum 8-10 centis testhosszt elérő lápi póc őshonos és bennszülött halunk A póchalakra jellemzően kis ragadozó hal, melynek egyedüli európai képviselője ez az aránylag rövid életű négy évnél tovább csak ritkán élő, Magyarországon fokozottan védett faj – eszmei értéke példányonként 250 ezer forint.
Apró termetű, zömök testű halunk, mely kissé nyújtott, oldalról lapított. Jellegzetessége a sötéten foltozott barna szín, az oldalán húzódó világosabb csík, a hosszú hátúszó és a lekerekített farokúszó. Kerekded mellúszóit, valamint az úszóiban található úszósugarakat egymástól külön-külön is képes mozgatni. Ezen sajátosságának köszönheti a „kutyahal” elnevezést.

A vízszabályozási munkálatokat követően az egykor tömeges állománnyal bíró fajnak mind az élőhely-kiterjedése, mind pedig a hazai állománymérete jelentősen lecsökkent. Fennmaradt állományai mára egymástól elszigetelten, holtágakban, tőzeglápokban, sekély vizű tavakban, kisebb vízfolyásokban és csatornákban vannak jelen. A lápi póc további fennmaradását az egyre gyakoribbá váló száraz periódusok, valamint a Kelet-Ázsiából származó inváziós amurgéb is fenyegeti.
Népies elnevezései: békahal, bobálik, bobály, ebhal, ebihal, kiskutyahal, kutyahal, peczehal, petehal, pócz, póczhal, ribahal, rucahal